Napok: Délvidék

2012. április 11./ Szerda:

Hajnalai félháromkor keltem fel ébresztőm hangjára. Gyorsan megmosakodtam és felöltöztem. Mire végeztem a dolgaimmal a szüleim már fent voltak indulásra készen. A csomagjaimat kivittük a kocsiba és igyekeztünk is, mert az autóbusz négy órára jött értünk az iskolához. Kicsit várakoztunk és a busz már meg is érkezett. A poggyászokat felpakoltuk a járműre. Mindenki nehéz búcsút vett a családjától utána felszálltunk. Én elől foglaltam helyet, Dávid mellet. Majd az autóbusz lassan kigördült a suli elöl, és közben integetünk szüleinknek. Ezzel megkezdődött hosszú utunk Szerbia felé, de előtte még Köröstarcsa felé rajtoltunk ugyanis egy másik suli hetedikes diákjai is velünk tartottak. Odaértünkkor bőröndjeiket felrakták utána felballagtak a buszra és mentünk tovább. Pár órával később megálltunk Szegeden. Itt csatlakozott hozzánk az idegenvezető. Ezt követően már a határ felé haladtunk. Megérkezésünkkor a magyar határnál egy nő nézte végig a személyijeinket és az útleveleket, majd a szerb országhatárnál egy férfi pillantott rá és szedte össze. Miután átjutottunk az ellenőrzési pontokon az igazolványokat visszakaptuk és már száguldottunk is tovább, de már Szerbia földjén. Első célpontunk Újvidék volt. Itt megtekintettük az egy épületben található törvényszéket és levéltárat, a városi könyvtárat, az ortodox egyházi püspökséget és a vele szomszédságban levő ortodox templomot. Akkor végig mentünk a régen Kossuth utcának nevezet úton és így eljutottunk a Ferenc József térre. Itt láthattuk a Mária nevű katolikus templomot és vele szemben álló városházát és az Erzsébet hotelt. Utána visszavonultunk a buszra és Pétervárad felé közeledtünk. Ezen a helyen felsétáltunk a magaslat tetejére és megcsodálhattuk azt az órát melynek mutatói fordítva voltak. Vagyis a kis mutató a percet, míg a nagy mutató az órát mutatta. (Más néven részeg óra.) A kilátás elképesztő volt. Onnan láttam a Dunában álló Ferenc József híd megmaradt pilléreit, és amin az előtt átkeltünk a péterváradi hidat is. Ezután az autóbuszhoz visszakóvályogtunk és robogtunk Székelykevére ugyanis ott volt a szállásunk. Megérkezést követően az ifjúsági szállásra bepakoltuk a holmiijainkat. Három, négy darab emeletes ágyas szobák voltak plusz a tanároknak egy háromágyikós helyiség. Én egy helyre kerültem Bettivel, Didóval, Klaudiával, Laurával, Szintivel és Rebekával. Innen indultunk is a Dani nevű étterembe hisz itt kaptunk reggelit, vacsorát négy napon keresztül. Étkezést követően visszaballagtunk a pihenő épületbe, majd megtisztálkodtunk, beágyaztunk. Este addig beszéltünk, míg az álom el nem nyomot minket.

Törvényszék bal oldal illetve a levéltár jobb oldal.

Ortodox egyházi püspökség

Ferenc József tér és a rajta álló Mária nevű templom.

Városháza

Részeg óra

Péterváradról a kilátás

Ferenc József híd megmaradt pillérei

2012. április 12./ Csütörtök:

Háromnegyed hétkor Anikó néni keltett minket. Kicsit fáradtan, de kimásztunk az ágyból. Az első utam a fürdőbe vezetett. Felöltöztem és fogat mostam. Majd amit előző este előkészítettem a hátizsákomba a vállamra kaptam és indulásra készen voltam. Még kicsit vártam mire a többiek is elvégezték teendőiket. Pár perccel később mentünk is az étterembe reggelizni. Étkezés végeztével már a ránk váró buszra fel is szálltunk és utunk megkezdődött Zimonyba. Itt megnéztük a jeltornyot. Ez arról nevezetes, hogy azon a helyen emelték fel az építményt ahol Hunyadi János életét vesztette. Ezért itt koszorúztunk. Renáta néni akasztotta fel az épület kapujára. Ezzel szemben egy Hanis Gergely nevű kereskedő sírhelyét leltük. Itt látogatásunk véget ért Zimonyban. Innen buszoztunk tovább Nándorfehérvárra. Nándorfehérváron megtekintettük a várat és itt csatlakozott hozzánk egy turistavezető néni. A vár falain belül voltak világháborús ágyuk, tankok, hajók. A bástyák nagy része ép volt. Még beljebb és fentebb haladva a kilátás gyönyörű volt. A váron belül koszorúztunk is. Itt én helyeztem el az emlékművön, miután elénekeltük a himnuszt. Az erődítmény terültén megpillanthattuk a győzelem szobrot és a vár régi kinézetének mását kicsiben. Innen tovább haladva elértük a Belgrád szívében lévő sétáló utcát és itt volt másfél óránk nézelődni, vásárolni. Persze az idegenvezető idős hölgytől a vár elhagyásával már elbúcsúztunk. Én kettő hűtő mágnest vettem, amin Nándorfehérvár illetve a másikon Szerbia található. Majd elloholtunk egy óriási lovas szoborhoz és itt meg pihentünk. Az időnk elteltével vonultunk vissza a járműre és közben elhaladtunk az állatkert mellett. A falain mozaikkal kirakott egyes állatok szerepeltek. Fölérve a buszra már indultunk tovább Kevevárára. Kevevárán megnéztük a betonból készített földbe vájt Duna marketjét. Utána lesétáltunk a vár maradványaihoz és innen elbandukoltunk a helyi horgász tó partjához és helyet foglalva ott kicsit pihentünk. Egy óra elteltével már száguldtunk tovább Székelykevére és még vacsora előtt elgyalogoltunk a helyi tájházhoz. Ezen a helyen bele pillantottunk, hogy milyen volt az élet. Akkor ki lehetett próbálni azt a kürtöt, amivel régen jeleztek, hogy a malacokat tereljék ki. Ezt követően az étterem felé elhaladtunk a templom előtt. Az étkezés után sietünk tusolni és készülődni, mert meghívtak minket a kultúrházba kis táncmulatságra. Az egész egy óra volt. Majd robogtunk a szálásra és amint oda értünk ruhát váltottunk és beugrottunk az ágyba és viszonylag gyorsan álomba szenderültünk.

Koszorúzás

Nándorfehérvárnak bejárata.

Ágyú

Vár

Koszorúzás 2.

Keve várának romjai.

Székelykevei templom

2012. április 13./ Péntek:

. Hajnali ötkor kellett kelnünk. Nagyon nehezen magunkhoz tértünk és elkészülődtünk. Sietünk az étterembe reggelizni. Étkezés után, vagyis hét órakor már a busszal utaztunk Szendrődre. Szendrődre érve leszálltunk a járműről. A bejárathoz vezetett minket az idegenvezető és mesélt a kastély történelméről egy kicsit. A külső várat körbejártuk. Utána a turistavezetőnk jegyet vett, hogy bemehessünk a belső várba. Miután beléptünk a kapukon az öt nagy bástya, nevükön illetve sorrendbe Jerina, Hétfivér, Kereszt, Sarok és Öreg torony vett minket körül. Egy hosszú lépcsőn felfutottunk és felértünk a Jerina erődre. Majd az mind az négy bástyán keresztül mentünk, sőt a sarok rondella tetejére még fel is másztunk. Innen lejöve tovább haladtunk majd az Öreg erődnél melynek falai a legvastagabb voltak lesétáltunk a lépcsökön. Itt még kicsit magyarázott az idegenvezető, majd buszoztunk Galambgócra. Itt megtekintettük a várat, de csak kívülről. A közelében volt egy forrás kút, aminél a másik osztály két tanulója felolvasott egy verset. Ezt követően felszálltunk a buszra és robogtunk tovább a Duna mentén. Az úton összesen 21 alagúton mentünk keresztül. Idővel elértük a Kazán-szorosokat. A (kis)Kazán-szoros közelében láthatunk egy kolostort, amiben négy apáca él. A kolostor mellett a hegyben egy Becepalus nevű ember fejét láttuk bele vésve. Kicsivel később eljutottunk a vaskapuhoz. Sajnos ennek területén nem lehetett fényképezni. Visszafelé ugyanezen az úton jöttünk, ezért kicsit lepihentem és Galambgócnál ébredtem fel újra, mert itt megálltunk. Tovább buszozva elértük az Ezüst tavat és meg is néztük azt. Egy fél órával később már Székelykeve felé tartott utunk. Két óra elteltével már a faluban voltunk. Egyből vacsoráztunk és aztán igyekeztünk a szálásra. Gyorsan letusoltunk és rendbe szedtük magunkat, mert mentünk a diszkóba. Végül Laura, Szinti. Rebeka, Vivi és én otthon maradtunk és elszórakoztuk az időt. Már fél tizenegy volt, amikor én aludni készültem. Lefeküdtem az ágyamba és már majdnem szunyókáltam mikor a többiek megjöttek sikítozva a mulatságból. Ezért kis idő elteltével tudtam csak megint álomra hajtani fejem.

Szendrőd külső vár fala.

Illusztráció a belső vár kinézetéről.

Sarok és Kereszt bástya.

Galambgóc vára

Kazán-szoros

A kolostor (bal sarokban.)

Becepalus szobra.

Ezüst-tó

2012. április 14./ Szombat:

Reggel hatkor ébresztettek minket. Annyira fáradt voltam, hogy majdnem visszaaludtam. Nagy nehezen, de végül kimásztam az ágyból. Elkészülődtem és összepakoltam a bőröndömben. Ugyanis ez volt az utolsó nap illetve reggel amit Székelykevén töltöttünk. Mikor mindenki végzet a poggyászokat kikészítettük a folyósora. Majd siettünk reggelizni az étterembe. Étkezést követően a buszra szálltunk és visszabuszoztunk a száláshoz ugyanis felvették a csomagjainkat. Innen indultunk az utolsó kalandos utunkra. Először megálltunk Délvidék legdélebbi Székely kapujánál. Majd tovább utaztunk. A járművön volt egy kis kvízjáték, de valójában előző nap este kellet volna, legyen a tábortűznél csak az eső miatt elmaradt. A játszmában húsz kérdés volt. Laura és én együtt dolgoztunk és összesen tizenhat pontot értünk el. Így mi ketten teljesítettünk a legjobban. Ajándékba egy piros, fehér, zöld csíkozott karkötött és egy tollat kaptunk. Viszont a másik iskola két diákja is még jó megoldásaikkal kaptak egy-egy karkötőt. Nem sokára meg is érkeztünk Torontál vásárhelyre. Ezen a helyen bepillantottunk egy magyar iskolába és szétnéztünk az épület falain belül az igazgató vezetésével. Később átsétáltunk a helyi református templomba, amit szintén csak megnéztünk belülről. A plébános beszélt is a kápolnáról nekünk. Utána haladtunk tovább Zenta felé. A városba érve megpillantottuk a zentai csata emlékére elhelyezett emlékművet. Visszafelé gyalogoltunk a buszhoz és utunkba esett egy révész szobra. Innen Szabadkára robogtunk. Szabadkán láttunk egy templomot, egy szép márvány kék színű szökőkutat és ezzel szemben a városházát. Tovább haladva megnéztük a kölcsön- takarékszövetkezeti bankot és a művészeti galériát. Ezt követően át buszoztunk egy bevásárló központba és itt volt egy szabad óránk vásárolni, járkálni. Az idő leteltével indultunk tovább a szerb határ felé. Odaértünkkor óriási sor fogadott. Olyan tizenegy busz volt előttünk és összesen három óra alatt jutottunk át a határkapun, majd a magyar határnál már csak egy órát várakoztunk. Ezeken túl jutva tovább iramodtunk Szeged felé ugyanis itt kitettük az idegenvezetőnket. Utána Köröstarcsa felé hajtottunk és olyan éjfél tájt oda is érkeztünk. A másik iskola diákjai itt kiszálltak mi meg mentünk még tovább Táborfalva felé. Én innen egészen hazáig aludtam, de arra emlékszem, hogy vasárnap hajnali ötkor értünk haza.